– állapíthatjuk meg a lakáshirdetéseket nézegetve. Már az is nehezen érthető, amikor az utcán eladó/kiadó táblákat látunk telefonszámokkal. Miért hívnám fel 2020-ban? Nem tudok semmit az ingatlanról, csak azt, hogy hol van. Ez mondjuk fontos információ egyébként, mert az online hirdetésekből a pontos cím még mindig hiányzik. Ha látok utcán hirdetőtáblát gyorsan megnézem online is, talán fennvan. Ha nem találom, akkor elengedem. Valamikor a 90-es években a hirdetőtáblák ellepték az utcákat és azóta is ott vannak. Ezen még az internet sem tudott változtatni. A 90-es években nagyon kevés szöveggel és képek nélkül hirdettek. Ez volt a hirdetőtáblák aranykora. Akkor ez természetes volt. Ma annál inkább természetellenes jelenség a lakáspiacon. Ettől függetlenül a hirdetőtáblák köszönik szépen jól vannak. Csúfítják a házak ablakait, kerítését, erkélyeket. Tiszta 90-es évek, retro lakáspiac. A lakáspiac digitalizációja várat magára – fakadtunk ki, meg is indokolva az okait.
2020-ra nem gondoltam volna, hogy még mindig hirdetőtáblákra és üres fecsegésre bízzák majd az ingatlanok el- és kiadását
De arra bízzák. Viccen kívül, kardinális kérdés ma még mindig hogyan lehet kirakni azt a hirdetőtáblát az eladó vagy a kiadó ingatlanra. Nyomtatott újsághirdetésekről már nem beszélhetünk. A különböző lakberendezési újságokat valamilyen szinten még utolsó bástyának tekintem. Viszont a lakberendezési újságok olvasottsága és a benne látható ingatlanok szűk réteget céloznak. Arra kevesen vetemednek már, hogy ilyesmire költsenek. De azért akadnak, a lakberendezési újságok nagy szerencséjére.
Az online tér viszont a sok rizsáról szól
Nézem a hirdetéseket itt-ott, közösségi oldalakon. Csak a szöveg, a szöveg, mesedélután, kisregény, novella. Azt mindjárt megtudom, hogy hány méterre van a legközelebbi templom, ATM, meg hol tudom a pénzemet elkölteni. Jót is mosolygok róla, hogy nem arról beszélnek legalább, hogy hol dolgozhatok a környéken, hol tudok pénzt csinálni. Csak azt tudatják velem, hogy hol tudom a pénzemet elkölteni néhány száz méteren belül. Megmosolyogtató hozzáállás, amikor ennyire pénzeszsáknak néznek minden vevőt vagy bérlőt.
A hirdetés minősége nem függ a hirdető és az ingatlan kapcsolatától
Legalábbis én nem találtam szembetűnő különbséget, hogy ki hirdeti és miért. Ezzel most nem védeni akarom az ingatlanosokat és megsérteni a tulajdonosokat. Távol áll tőlem. Csak fura nekem, hogy mennyire egysíkú az online hirdetések világa. Egy hirdetés szövegéből bármi kiderülhet, csak éppen a lényeg nem. Ezért jó, ha egy ingatlant többen is hirdetnek, mert az ismétlődő hirdetésekből néha hasznos információ is megtudható. Elrejtve ugyan, de a sorok között olvasva – személyes találkozón szájról olvasva – meg lehet tudni ezt azt. Jobb esetben van valami különbség a képekben is. Mert a képek hiánya fájdalmas az online lakáshirdetésekben.
Ha vannak képek, akkor jobb esetben egy részüknek van csak értelme, a többinek meg nincs
Rosszabb esetben a képeknek nincs is hozzáadott értéke. Valahogy úgy érzem, a mennyiség itt sem helyettesíti a minőséget. Lefotózott mindent, csak a lakást nem – hangosan gondolkodom néha. De tényleg milyen bosszantó tud lenni. Felteszem magamban a kérdést, hogy ha már időt szánt a fotózásra, akkor miért végzett félmunkát? Ha vannak fotók, akkor miért nem teszi fel? Biztosan nem 5-6 képet csinált! Ha igen, akkor az nem túl 2020-kompatibilis. De ha nem sikerült jól lefotózni és tényleg nincs több fotó, akkor miért nem megy ki újra lefotózni rendesen? Ha nem tud fotózni, mert ilyen is van, akkor miért nem kér meg valakit. Nem fotósra gondolok. Nincs arra szükség. Aki nem tudja telefonnal lefotózni a lakását, az fényképezőgéppel sem fogja tudni. Rizsálni azt bezzeg ösztönösen tudnak a hirdetők.
Ha éppen nem azt tudatják velem, hogy hány méteren belül hol és mire költhetem el a pénzem, akkor van még egy plusz ráaadás lehetőség is a hirdetésben
Szinte mindig ráncos lesz tőle a homlokom, a szarkalábaim már-már tetoválásként átütnek a sminkemen. Egyszóban átalakítás. A lakásról rendes fotók és hasznos leírás ritkán van. De átalakítási ötletek és tervek, na azok egyre gyakrabban. Inkább feltesz előtte/utána alaprajzot, de az eladó lakásról és a közvetlen környezetéről egy képpel többet sem tesz fel. Elmebaj, amikor ehhez még szöveget is ír, számokkal. Leírja, hogy szerinte nekem mennyit kellene elkölteni, hogy az ő lakása többet érjen, értékesebb legyen. „Kisebb ráfordítással” a varázsszó. Jaj de szeretem! Az látszik, hogy arra olyan sokat nem költött azóta, amióta megvette. Spórolt a lakásán amióta az ő neve van a tulajdoni lapon. A meghirdetés előtt sem nagyon törte magát, hogy ezt valamennyire azért titokban tartsa.
Értem én, hogy a 90-es évek óta valahogy nem akarjuk megérteni, hogy a lakásra költeni is kell. A kor igényeinek megfelel az még mindig nem azt jelenti, hogy az egyre idősebb tulajdonos átlagon aluli igényeit kielégítse. Bizony ám, nem ezt jelenti. A lakhatási igénytelenség nem anyagi kérdés Magyarországon.
Biztosan nem vagyok ezzel egyedül, aki ezt tapasztalja. Miben és milyen emberek tudnak élni! Látom én, hogy ma még mindig azt hisszük, hogy a lakás az csak hozza a pénzt.
Az ingatlant csak meg kell venni és utána már élvezzük az éves árnövekedést
Ezt az édes finomságot hagytam utoljára. Ez már olyan huszonegyedikszázadi. A rizsában elmondanak nekem mindent, hogy „x” méter távolságban hol égessem el a pénzem, mivel töltsem a szabadidőm. Azt is megtudhatom – belsőépítészeti és lakberendezési tippek formájában – hogyan és milyen kevés pénz elégetésével tudom a lakást átalakítani ( = lakhatóvá tenni, amiben ő vagy a bérlője él(t)). Aztán a sok rizsában az igazi rizsa az árnövekedés százalékos megjelölése. Hirtelen lakáspiaci szakértő lett a hirdető. Ha ingatlanos, akkor azért „okoskodik”. Ha tulajdonos, akkor meg azért. Igaz, a fotózás mellett, lehet, hogy éppenséggel a statisztika sem az erőssége a hirdetőnek. A matek zseni lakáshirdetők az egyik kedvenceim. Ők a lakásárnostradamusok, jövőbe látók. Adásvételnostradamusokkal még nem találkoztam. Azt nem jósolják meg, hogy utánam/rajtam kívül ezt a lakást ki akarná még megvenni. Az árán kívül ez is fontos kérdés lehet. Elég fontos. Egy lakás is lehet idővel eladhatatlan, végérvényesen elavulhat. Az ára csökkenhet is, mert mondjuk a felújítási költsége gyorsabban nő, mint a képzeletbeli ára az ingatlannak. A ház állapotáról nem is beszélve. Lehet hamarabb ítélik bontásra az egész épületet műszaki és statikai állapota miatt, mint a hirdető azt gondolja. Lakáspiaci válságokról sem olvasok a hirdetésekben, már ha az „akciós” lakáshirdetéseket annak nem tekintem. Ilyen hirdetésekben az árról külön megtudhatom, hogy miért bombajó ajánlat, igazi unikum a piacon. A jóárasított hirdetések és a jófej hirdetők mögött rejtett problémákat találok legtöbbször = Az ingatlan mégsem olyan főnyeremény a vevőnek, az eladónak meg inkább csak púp a hátán. Rendszeres és nagyon idegesítő utcazaj, szomszédok, társasházi problémák, vagyis nem feltétlenül csak a lakásban keressük a hibát ilyenkor.
A lakáshirdetők szerint mindig süt a nap és mindig happy end a lakáspiac vége
Olyan romantikusak, hogy az már cuki. Mondjuk egyszer megnéznék egy őszinte és becsületes, celeb ingatlanos sztrájkot is. Ahol – a bort ivó és vizet prédikáló – ingatlanosok nem hirdetnék olyan tulajdonosok új és használt lakásait, akiknek szerintük irreálisak az elvárásaik, hamisak a látványképeik, élhetetlen a lakás és a környezete, vagy olyan pénznyelő ingatlanokat, amiket már felújítani sem érdemes. Mert ma még nagy elánnal hirdetik őket. Nekem meg szövegelnek, hogy ez mind a tulajdonosok miatt van. Szerintem meg megfelelési kényszertől szenvednek és mindenkinek éppen azt mondják, amit hallani szeretnének. Kételkedem is a mondott és az írott „modoros” szavaikban, átlátok rajtuk. Folyton csak azt a kételyt erősítik bennem, hogy ha ilyen jó üzlet ennek a lakásnak a birtoklása, akkor miért akarja nekem eladni? Nem hiszem el, amikor még erre is választ akar adni a hirdető a hirdetés szövegében.
Csakis vízálló szempillaspirálban böngészem a lakáshirdetéseket. Minél kínosabb egy hirdetési szöveg, annál kínosabb kijelentéseket olvasok benne.
Szőke nős viccek vannak (Megjegyzés: A leghatározottabban elnézést kérek minden – természetes és festett hajú – szőke nőtől), de ingatlanhirdetős magyar viccek miért nincsenek?
Nem, nem akarom azt mondani, hogy össze-vissza hazudoznak a hirdetési szövegekben. Az erős túlzás lenne. Annyi féligazságot viszont még egy politikus sem engedhet meg magának, mint amennyit az eladó és kiadó lakások hirdetésében látunk. A kevés kép+a sok rizsa, a szöveg és a kép közötti erős ellentmondás, a lakhatási és hirdetési igénytelenség együtt szürreálisak tudnak ám lenni. Aztán mégis kiket hibáztatunk, hogy milyen országban élünk?
Az eladó és a kiadó ingatlanok hirdetői (tulajdonosok és ingatlanosok) olyan tükrök Magyarországról, amibe még egy megosztó politikus is bátran belenézhet és nyugtával dicsérheti a napot
Kivételek? Vannak, de csak megerősítik a tapasztalataim. Nekem, vevőnek viszont választási jogom van. Csodálkoznak, amikor nem minden a hirdetők kedve szerint történik a lakáspiacon, és a hirdetési kultúránkat még a lakáspiaci statisztikák is visszaigazolják. Én is választok, amikor nem veszem meg. A hirdetők engem hibáztatnak, hogy miattam és a hozzám hasonlóaktól, a máshogyan gondolkodóktól tiszta kihívás a lakáspiac 2020-ban. A hirdetők és persze a hirdetéseik a mai kor igényeinek megfelelnek. Ez nem lehet kérdés még 2020-ban sem. Szerintem pedig ez egy égető kérdés már évek óta. Ha így megy tovább, lassan a közösségi médiában, a videómegosztókon is csak az eladó és kiadó hirdetőtáblák csendéletében és a rajtuk olvasható telefonszámokban gyönyörködhetem. A hirdetőtábla digitalizációja vár rám a lakáspiac teljes digitalizációja helyett?
Kép: Instagram
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
