„Milliomosnak, de ha családban gondolkodunk, akkor mindjárt tízmilliomosnak kell lenni ahhoz, hogy élhető ingatlan vásárlásában gondolkodjunk.” – írtuk Az önerő a fék, nem a lakásárak munkában. Ma is aktuális minden egyes szava. Kiállta az idők próbáját a gondolata és az üzenete is. Aki nem érti, hogy miért nem tért vissza 2014 után a 2008 előtti lakáspiac Magyarországra, az bátran olvassa el újra. Lassan, szóról szóra, sorról sorra. Akkor is folytassa, ha nem ért vele egyet egy adott ponton. Ne ugorjon át sorokat, bekezdéseket. Ne gondolja azt, hogy félszavakból is érti az egész mondanivalóját. Mert, ha nem így tesz, akkor pont annyira lesz tájékozott, mint a senkikből lett ingatlanszakértők, vagy aki még náluk is bosszantóbb, a politikus ingatlanszakértő.
A napnál is világosabb, hogy az ingatlanvásárláshoz önerőre van szükség. Az önerőt viszont össze kell spórolni, leggyakrabban a havi jövedelemből. Majd időre is szükség van, sok időre, hogy a megtakarításból/tartalékból önerő legyen.
Nem lehet mindig ösztönözni, erőltetni a vásárlást. Valamikor a megtakarítások, a tartalékok képzésére kell szánni az időt.
Az elmúlt évek attól voltak hangosak, hogy aki él és mozog, az csak költ és költ és költ. Majd eljött 2020 és kiderült most is az van biztonságban, akinek van tartaléka, van megtakarítása.
Biztosan van értelme 2020-ban is a lakásvásárlást reklámozni, amellett kardoskodni?
Biztosan jó ötlet kiállni ország és világ elé, majd elmondani, hogy aki még nem vett, nem adósodott el nyakig, vagy nem olyanban él, amilyenre vágyik, az most is csak költsön, költsön és költsön? Nem lenne már itt az ideje arról beszélni, hogy tessék félretenni? Az önerő legkockázatosabb része ugyanis a bankkölcsön. Teljesen mindegy a kamata.
Amikor a hiteltörlesztési moratóriumot meghosszabbítják, hogyan beszélhetnek arról, hogy közben csak költsünk, költsünk és költsünk?
Milyen embernek kell ehhez lenni? De tényleg milyennek? És ott mosolyognak az arcunkba, vidáman, kedves hangon elmondják nekünk, hogy mennyire jót akarnak nekünk. Bizonyos kor felett az ember ezt könnyebben engedi el, mint fiatalabban.
Az megvan, hogy milyen lehet tizen- és huszonéves embereknek családi otthonok megvásárlásról beszélni?
Nehogy már világnézeti kérdést csináljunk a milliomos és tízmilliomos tizen- és huszonévesek kérdéséből. Az ilyen korú „gyerekeknek” maximum a szüleik milliomosok vagy tízmilliomosok, de ők maguk nem azok. Nekik nem halmozódnak a milliók és tízmilliók a bankszámlájukon. Ennyire nincs azért generációs különbség a mai és a korábbi fiatalok között.
Az elmúlt 30 évben az első lakás megszerzése a legritkább esetben jelentette azt az otthont, amiben családot lehetett alapítani. Ma meg úgy beszélnek erről, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Az egy dolog, hogy a fiataloknak biztosan változnak az igényeik. Lehet, hogy nem szívesen vennék azt első lakásnak, amit a szüleik vettek maguknak
De azért legyünk már észnél! Ha olyan nagyon könnyű lenne itthon az élet, akkor nem lenne szükség semmilyen moratóriumra, nemhogy a meghosszabbítására. De láthatóan szükség van. Ez azért csak jelent valamit, és valószínűleg semmi jót.
Anyagi biztonságot nem teremt a moratórium, de a bizonytalanságot annál inkább növeli. A moratórium válaszokat nem ad, de annál több kérdés merül fel miatta.
A moratórium a fiatalok álmaira is hathat
A fiatalok mindenről álmodoznak, mert ez a dolguk. Ki ne álmodozott volna fiatalon? És ki mit ért el ebből? Álmodozni jó, de hitegetni másokat, na az nagyon nem szép. Hitegetni a fiatalokat, hogy milliók és tízmilliók nélkül a zsebükben nekik minden sokkal könnyebben sikerülhet, mint a szüleiknek? Hitegetni azzal a fiatalokat, hogy nem kell spórolni hosszú-hosszú évekig az önerőre, az milyen emberre vall? Ki tud ilyen ember lenni?
Nem véletlenül nincs 0% önerővel és 100% lakáshitellel vásárlás Magyarországon. Elméletben nagyon szép gondolat, a gyakorlatban az önerő relativizálása nagyon veszélyes. Nem véletlenül lett baj a 2008 előtti hitelezési szokásokból (hogy újra visszautaljunk miért is érdemes tájékozottnak lenni a témában).
Spórolni kellene, nagyon spórolni a fiataloknak, hogy saját otthonban gondolkozhassanak
Önerő nélkül ne akarjon egy fiatal sem saját ingatlantulajdont Magyarországon. Olyat meg pláne nem, amiben nyugodt szívvel gyereket vállalhat. Már a háziállat/a társállat tartásnál is felmerül a gazda felelőssége, hogy milyen körülményeket tud biztosítani otthon. Egy gyereknél lehet, hogy ez még egy fokkal árnyaltabb kérdés.
Lehet álmodozni a nagy családról, de ahhoz nagy és élhető ingatlan is kell. A nagy és élhető ingatlan nem elsőlakás. Önerő nélkül meg még álmodozni sem nagyon érdemes első lakásról.
Az önerőért meg kell dolgozni, időt kell rá áldozni, önfegyelemre van szükség hozzá. Az önerő az ingatlanvásárlás alapja, nem az állami támogatások vagy a lakáshitel!
Kép: Ingatlanműhely
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
