„…kötöttünk az UniCredittel egy keretmegállapodást, amelynek értelemben bizonyos feltételek mellett három éven keresztül folyamatosan ügyletátadások lesznek közöttünk az újonnan nem teljesítővé váló hitelek esetében. Ezt forward flow-nak nevezzük, ami a jelzáloghitelek piacán teljesen új jelenség Magyarországon, és az európai országokban se nagyon láttunk még ilyet. Ez új minta lehet a bankok számára.”
– mondta egy szimpatikus és kedves úr a támogatott tartalmú interjúban, megfogalmazva mindazt, amit tudni érdemes, hogy milyen élet vár az adósokra a bank után (Megjegyzés: A támogatott tartalom olyan fizetett hirdetés, ami minősülhet egyszerű reklámnak, vagy olyan szolgáltatásnak, amit egy médium kínál fel magasabb összegű szponzorációért. Jelen esetben egy közelgő követeléskezelői konferencia megrendezői média megjelenést biztosítanak az esemény egyik szponzorának.).
A neve teljesen lényegtelen. A pénzügyi világban nem fontosak a nevek. Az emberek könnyen lecserélhetők és le is cserélik őket. Egymás után jönnek, a cég ledarálja őket szépen sorban. Így megy ez. Bizony így. Amikor néhány hónapja a Rizikófaktor(ing) munkánkban – érdemes elolvasni, lehet most új értelmet nyer – a pénzügyi kultúrálatlanságunkról fogalmaztunk meg kérdéseket, volt még bennünk valamennyi jóindulat. Mára már az sincs.
Úgy látjuk, hogy a bankok ma már inkább futószalagon szállítják az ügyfeleket a követeléskezelőknek. A széles közvélemény előtt még mindig úgy van beállítva, mintha csak a devizahitelezésnek lennének károsultjai, a forinthitelezésnek nem. Hitelkárosultak mindig voltak, vannak és lesznek, ameddig a pénzügyi világnak üzlet a nemfizető, tehát a kockázatos adós is. Mert üzlet, nemvitás.
Az adósságmentes világért a szlogenje ennek a követeléskezelőnek is, még akkor is, ha ez önellentmondás. Adósság nélkül nem léteznének követeléskezelők sem. Milyen ironikus és cinikus egyben. A pénzügyi világ bizony ilyen ironikus és cinikus. A követeléskezelők a pénzügyi világ takarítói egyébként. Arra találták ki, hogy a bankok statisztikáit tisztítsák meg.
Tudták, hogy azok a nemfizető adósok nincsenek a statisztikákban, akiket a bankok egyszerűen eladnak a követeléskezelőknek?
Ha megvizsgálják egy ország pénzügyi rendszerét, annak állapotát, akkor elsősorban a bankokat vizsgálják át. Ha a bankok számai szépek, akkor minden rendben van. A követeléskezelők a szőnyeg alá vannak söpörve ilyenkor. Nem nézi meg őket senki, hogy mennyi ember az „ügyfelük”, milyen értékben, milyen feltételekkel és körülmények között vannak számontartva. Ha mégis, az sosem fenyegeti egy ország pénzügyi ( = bankrendszerének) stabilitását. Kivéve, ha néha igen, de az csak erősíti a szabályt – mint tudjuk.
A „bankrendszer” mossa kezeit, hangoztatja, hogy nincs gond a hitelezéssel, a nemfizetők aránya kevés. Kevés, mert a bank gyorsan „leírja” őket, a könyvelésükből kivezeti, annyit amennyit csak tud, olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudja.
Most már hivatalosan felvállalják ezt a bankok, előre szerződést kötnek a követeléskezelővel. Le is van előre minden papírozva = zsírozva. A bank kölcsön ad fűnek és fának – meg a hitelközvetítők is – a követeléskezelők meg elvégzik a piszkos munkát.
Mindenki jól jár, mindenki örül, a pénz az pénz. Közben legalább annyi gyógyszer reklám van, mint amiért jó a bank pénzét szabadon felhasználni „álmaink megvalósítására”. Anyu így lesz boldog az áruhitelen vett mobiltól vagy a kismama a babakocsitól. De azért se aggódjunk, ha valami nagy katasztrófa történik az életünkben, a bankra mindig számíthatunk, ad kölcsön autóra, lakásfelújításra, nyaralásra, esküvőre, albérletre, bármire, amire csak akarjuk.
A bank egyeseknek nem kölcsön ad, hanem megveszi őket, csak erről még nem tudnak, nincsenek ezzel tisztában. Miután megvette őket, utána el is adhatja. Ki akar ilyen helyzetbe kerülni?
Senki! Beteg se akar lenni senki, mégis sok kockázatot vállalunk, hogy azok legyünk. Beteggé tenni az embereket is üzlet. A betegség is üzlet. Betegnek lenni is üzlet. Mármint mindazoknak, akik a betegekből és a betegségekből élnek. Papolnak itt nekünk az egészségről, az egészséges életmódról, de egy világ omlana össze, ha az emberek tényleg mindent megtennének, hogy elkerüljék a bajt. A pénzügyi világ se nagyon tud nemfizető adósok nélkül létezni. Kell nekik, mint egy falat kenyér. Most nem térünk ki az adósrabszolgaként élő államokra, akik csak halmozzák az adósságot, sosem fizetik vissza. Majd beállítják ezt a jóléti és a gondoskodó állam csodájának, gazdasági növekedésnek. Az is elég beteg és beteggé teszi így az elég világot. Az adósság a legyőzhetetlen világméretű járvány. Az emberi természet gyengesége táplálja, a velünk született önpusztító hajlam tartja életben. Egész életünkben a külső ellenségektől félünk, falakat építünk, kerítést húzunk fel, még megideologziálva háborúkat is vívunk ezért. Közben a legnagyobb ellenség mindvégig bennünk lakik. Ameddig mi magunk vagyunk saját magunk legnagyobb ellensége, addig a bankok sem lesznek a barátaink. A reklámok csak reklámok, nem egy jó barátság kezdete.
Kép: Instagram
Inspiráció: portfolio.hu Élet a bank után: mi lesz a bedőlt hitelekkel? (2019. augusztus 23.)
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
