2018-ban 89 800 gyerek született Magyarországon. Ez a valaha mért harmadik legkisebb szám. Ettől kevesebb gyerek csak 2013-ban (88 689) és 2011-ben (88 049) született. A magyar állam 1971 óta köti össze a gyerekvállalást és az otthonteremtést. Ez a közel félévszázad bebizonyította, hogy az eszköz és az irány sem hatékony. A gyerekvállalást és az otthonteremtést külön-külön és más-más eszközökkel tudnák befolyásolni és egyáltalán nem helyettesítheti a bizalmat a jóléti államban. Az otthonteremtés támogatása csak és kizárólag a lakáspiaci folyamatokra tud hatni és növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket. Nem is kell olyan messzire visszamenni, hogy lássuk, például mi történt a magyar lakáspiacon 2015-től kezdődően, amikor a magyar állam a Szocpolt átnevezte CSOK-ra és új időszámítást hirdetett. Több gyereket nem vállaltak, leginkább a meglévő gyerekre vették igénybe. A legfrissebb adatok alapján már 85 ezer CSOK szerződést kötöttek 2015. július 1. óta. Amikor átnevezték, akkor kb. ennyi idő alatt 200 ezer feletti szerződésre számíthattak, ha nem többre, és valamilyen baba boomra. A várt siker elmaradt, ahogy 1971 – a Szocpol bevezetése – óta nem sikeres ez a politikai termék. A történelem nálunk nem hiteles tanítómester.
A magyar társadalom 1980-ra csalódott a magyar államban, kiábrándult a pozitív illúziókból
Már csak idő kérdése volt, hogy az államadósságtól fuldokló, versenyképtelen magyar gazdaság a biztonság helyett a teljes bizonytalanságot nyújtsa az állampolgárainak. 1980-tól megjelennek az 1-2 gyerekes családok, az emberek egymást beszélik le a több gyerekről. Önvédelmi reakció ez. Az 1970-es évek „boldog békességét” felváltotta valami megmagyarázhatatlanul „rossz levegő” , amit nyugodtan nevezhetünk gazdasági válságnak. A demográfiai fordulat ugyanis gazdasági válságot jelent és azóta is tart. A természetes fogyás ismeretlen fogalma azóta rányomja a bélyegét az egész magyar gazdaságra és természetesen a társadalomra. Mondhatnánk, hogy mennyi, de mennyi minden változott azóta! Tényleg? Ma is ugyanolyan kiskirályok/erősemberek uralják a falvakat, a községeket, a kis- és nagyvárosokat, a fővárost, akik egyéni érdekeiket mindig előtérbe helyezik a közösség érdekeivel szemben.
A gazdasági elit továbbra is az államot fejőstehénnek nézi és szimbiózisban élnek együtt, teljesen elüzletiesedett az állam, és úgy működik Magyarország, mintha egy nagy állami vállalat lenne
A rendszer nem változik, csak a módszerek. Ez mérgezi a társadalmat, mert ismét csak az egyenlőtlenséget növeli, a kiszolgáltatottságot. Az 1980-as években is „teljes foglalkoztatottság volt”, volt munkája mindenkinek és még eleget tudott enni is. De ez már nagyon kevés volt a 20. század végén is a „boldogsághoz”. A 21. században ez még kevesebbet jelent. Az 1980-as években bekövetkezetett demográfiai folyamatot egyik évtizedben sem tudták megfordítani azóta, mert az állam saját, rövidtávú (üzleti) érdekei mindig is fontosabbak voltak a társadalmi jólétnél és kiszámíthatóságnál. Nagy szavak, de a hatalom megszerzése és a megtartása kizsigereli a magyar társadalmat, mentálisan rombolja.
A politikai jólét és a társadalmi jólét összekeverése nagy károkat okoz
Így vált Magyarország a világ egyik legegészségtelenebb országává. A magyarok elhíztak és a világ legkövérebb országai között vagyunk. Önpusztító módon élünk. Az iparunk és a mezőgazdaságunk már nagyon régóta mérgezi a földet, a vizet, a levegőt. A magyar társadalom sem környezettudatos. A környezettszennyezésnek következményei vannak. Közben azt látjuk, hogy a világ elrohan mellettünk és csak tovább nő Magyarország társadalmi és gazdasági elmaradottsága. Persze minél inkább bezárkózunk, ez annál kevésbé feltűnő. A bezárkózást már egyszer kipróbáltuk, de nem jött be. Sőt, magyarázták már nekünk, hogy a „Nyugat” az ellenségünk és „minden jó Keletről jön”. A vége az lett, hogy recesszióba, válságba került a magyar társadalom.
Négy elvesztegetett évtized után is csak a társadalmi olló nő, a természetes fogyás meg egyre gyorsabb
2010-2019 között várhatóan 390 ezer főre gyorsul. A demográfiai és a társadalmi folyamatok relativizálása ma divatosabb, mint korábban.
Újra erős pozitív illúziókkal bombáznak minket. De mi már 1980 óta nem hiszünk ebben. Lehet, nem értünk a politikához, sőt, akár még teljesen hülyének is nézhetnek minket, mi ezt nem a szavazatainkkal fogjuk kifejezni, hanem azzal, hogy nem vállalunk gyereket.
A magyar állam a magyar társadalommal vívja értelmetlen háborúját és így nevezi gondoskodó és jóléti államnak magát. Minél később látja ezt be, annál gyorsabban fogyunk. Mondtuk már azt, hogy hitelre nem vállalunk gyereket. Üres szavakra sem. Most állami személyi kölcsönt kínálnak, hátha ettől majd többen fognak házasságban élni. A trend nem ez és állami támogatású személyi kölcsönért sem fogunk házasodni. Sebaj, az elváltak aránya még nőhet!
Pénzért eddig sem vállaltunk gyereket és ezután sem fogunk
Lakáshitelekkel szúrják ki a szemünket. Túlfogyasztást várnak el tőlünk és egyre nyilvánvalóbban még az államadósságot is hivatalosan a mi nyakunkba akarják varrni (= vegyünk államkötvényt). A magyar társadalom válsága a magyar politika, a magyar állam válsága. A politika l’art pour l’art már annyi ideje, hogy ne bízzunk meg benne. A magyar politika a saját maga túléléséért küzd, feláldozva a társadalmat, mint korábban a háborúkban. Akkor sem számított az emberélet és mennyi magyar halt meg teljesen értelmetlenül az elmúlt két évszázadban felelőtlen politikusok miatt! 1980 óta úgy védekezünk az ilyen politika ellen, hogy már eleve nem is vállalunk annyi gyereket. Nem bízunk az államban, akkor sem, ha rászavazunk. Nem bízunk Magyarországban, akkor sem, ha itt élünk.
Kép: Ingatlanműhely
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
